Percek alatt hadrendbe állították a még meglévő embereiket, akik a házban voltak és amikor végre végignéztek azok hadállásain, akkor megnyugodtak valamelyest. Közel harminc, jól felfegyverzett ember védte őket.

 

 Ha ez sem lesz elég, akkor teljesen mindegy! – mondta Di Maggio, aki kettőjük közül a keményebb volt. Joyt, a biztonság kedvéért még meg is kötözték, és mivel ez ellen a lány védekezni próbált, ezért a száját is betömték. Három ember felügyelte a magatehetetlenül vonagló lányt. Vigyorogva bámulták és vaskos megjegyzések hallatszottak, ki, mit csinálna vele. Joy dühödten vergődött, de bevillant az agyába Teddy, aki azt mondta neki:

 

- Jövök érted, szerelmem! – Aztán a lány elájult.

 

Teddy mindenféle térkép nélkül is kiválóan tudott tájékozódni a sötét és dohos csatornafolyosókon. Érzékszerveit teljesen kikapcsolta és csak a chi-t követve menetelt előre. Annyira kívánta a bosszút, hogy ellenségei félelmet sugárzó impulzusai, halálos biztonsággal nyomra vezették volna, akárhová is bújnak. Mint a denevérek, olyan sötéten és olyan egyenesen haladt zsákmánya felé. A fölötte morajló város nem is sejtette, hogy lába alatt söpör végig a Tornádó, hogy befejezze pusztítását.

 

A rendőrfőnök és a polgármester, ordítva üvöltötték újabb és újabb parancsaikat, mintha csak csontjaikban érezték volna a készülődő hatalmas vihar előszelét. Teddy megtorpant, mert a tudat alatti sugárzás követése közben egy téglafalnak ütközött. Végig tapogatta a falat, majd jobb térdét a gyomrához húzva, hatalmasat rúgott, pontosan a faldarab mértani közepére. A kóborló patkányok, ijedt visítással futottak szét a hatalmas robaj hallatán, amit a fal összedőlése okozott és az utcán sétáló emberek ijedten ugrottak meg a hirtelen morajra. Nem sejtették, hogy a zajt a Tornádónak köszönhetik.

 

A félelem kisugárzása egyre erősebbé vált és Teddy agya tudta, hogy megérkezett. Megállt, lerázta magáról a transzállapotot és körülnézett, hogy merre talál egy csatornanyílást. Éppen a Di Maggio-villa mellett ért a felszínre. A csatornafedelet megbillentve, először kikémlelt a lyukból és rögtön észrevette az őrszemeket. Csendesen visszahúzta helyére a tetőt és leült, hogy megvárja a sötétséget. Az ugyanolyan nehezen telt neki, mint a ház gazdájának és cinkosának. Idegesen toporogtak szobáról-szobára. Az ájulásos incidens óta nem szóltak egymáshoz, kerülték még egymás pillantását is. Mindkettőnek azon járt az esze, hogy tudná kimosni magát ebből a szarból. A jó barátok…

 

Murdoch magában Di Maggiot okolta a történtekért, hiszen ő adott parancsot a Tornádó nevelőszüleinek lemészárlására. Szerette volna ezt a másik arcába vágni, de a körülményekre tekintettel, jobbnak látta hanyagolni a témát. Di Maggio már a sokadik pohár italt nyelte le, és szemei kezdtek üvegessé válni. Arcára kiült egy állandó, sunyi, vadállati vigyor és csak röhögcsélni bírt. Egyszer csak, minden eddiginél fülsértőbben felröhögött.

 

- Tudod mit, kedves barátom?! – Üvöltötte Murdoch felé.

 

- Én most lemegyek ahhoz a fekete hajú cafkához és alaposan megvizsgálom, hogy mit zabált rajta, az a Tornádó! És azt is garantálom, hogy a legvadabb tornádó sem tud majd lefújni róla! – Röhögött részegen, majd egy hatalmas csuklás kíséretében, a részegek magabiztosságával elindult a szoba felé, ahol a lányt őrizték. Murdoch megpróbált elé ugrani, de abban a pillanatban elsötétült szeme előtt a világ. Di Maggio pisztolyának agya, pontosan a halántéka oldalán csattant, ahogy azt kell.

 

Ezzel egy időben, megemelkedett a kert melletti csatornanyílás fedele És Teddy, mint valami modern Neptun, emelkedett ki a lyukból. Sötétség borított mindent, de a fiú érezte, hogy figyelő tekintetek pásztázzák az éjszakát. Neki nem volt szüksége a szemeire, a chi tökéletesen látott a sötétben. Egy mozdulattal átvetette magát a kerítésen, majd puhán, zajtalanul landolt a kert selymes pázsitján. Lassan megindult a ház felé.

 

Az első embert a pillanat tört része alatt intézte el, aki a  figyelmetlenségéért törött nyakával fizetett. Teddy átgondolta, hogy mely helyek lehetnek a legalkalmasabbak arra, hogy várják őt és szomorúan állapította meg, hogy ilyenből bizony van bőven. Érezte és tudta, hogy akárhogy is fog idekint történni, a neheze az erődítményszerű villában fogja várni.

 

Hirtelen hatalmas ütés érte a vállát, a dörrenést csak utána hallotta meg. Megtántorodott, majd hatalmas lendülettel ugrott a torkolattűz irányába. Az orvlövész egy fán ült. Teddy megragadta a fa alsó ágát és felhúzta magát rá, egy szépen kivitelezett teljes fordulattal. A lábait ollóként használva átfogta a lövész nyakát, aki mire a földre huppant, már csak egy néma hulla volt. Most már visszavonhatatlanul felfedezték. Mindenhonnan lövések csattantak, de ő kihasználva a sötétséget, a fegyveresekre rontott. Néhány pillanat elteltével ütések, rúgások zajával vegyes halálsikolyok, nyögések, káromkodások fűszerezték a lövések zaját. A Tornádó derekasan dolgozott. Az előbb kivégzett támadóját a magasba emelve, élő pajzsként maga elé tartva indult meg az össze-vissza lövöldöző gonosztevők felé, hogy gyorsan letudja idekint a dolgot.

 

A rendőrfőnök rögtön tudta, hogy baj van, amikor jelentették neki a luxus-negyedbeli ricsajozást. Azonnali riadót rendelt el az összes egységnek és maga is utána indult, az irodában tartózkodó, minden épkézláb emberrel. Valóságos sziréna-cunami haladt a Tornádó felé. Szemfüles újságírók és tévések figyeltek fel a vijjogó hangokra és zúdultak autóikkal a rendőrök után.

 

Di Maggio, mikor meghallotta a lövést, az ablakhoz ugrott és hatalmas pisztolyának minden töltényét a sötétbe eresztette az ablakon keresztül. Az emberek kirohantak a többiek segítségére, így az egyre őrültebb gengszter egyedül maradt a nyöszörgő lánnyal. Di Maggio, dühvel vegyes perverzitással a lányra ugrott. Tépte, szaggatta róla a ruhát, ahol érte, összes félelmét a védtelen lány arcába fröcskölve.

 

Teddy módszeresen dolgozott. Mindig ott jelent meg a semmiből előtörve, ahol egyáltalán nem számítottak rá. Kezei és lábai szórták a halált. Az egyik bandita mellkasába beleszaladt a keze és ez a kis malőr, majdnem az életébe került.

 

Történt, hogy egy másik fegyveres közvetlen közelről tüzelt rá, ám a fiú egy ösztönös mozdulattal elhajolt a lövedék útjából, amitől a merénylő annyira meglepődött, hogy egy pillanatra megmerevedett. Ezt a pillanatot használta ki Teddy és a vértől meleg mellkasban levő kezét kirántva áldozata mellkasából, annak még dobogó szívét a támadó szeme közé vágta, majd egy jól irányzott rúgással, csizmája talpa pépes állagúvá varázsolta annak arcát.

 

A Tornádó rászolgált a nevére. Őrült forgása, valóságos légüres teret gerjesztett körülötte. Tört és zúzott, ám agya tökéletesen ura volt a helyzetnek. Tudatosan szorította a ház felé a lövészek maradék kis csoportját és amikor úgy ítélte, hogy több pisztoly is elhallgat, akkor közéjük ugrott. Egy mozdulattal elsodorta az embereket az útból. Egy-egy ütés mindenfelé, és máris ott állt a ház ajtaja előtt, amely a következő pillanatban szilánkokká forgácsolódva szakadt ki a tokjából.

 

Teddy beugrott az immár szabad nyílászárón és nyílegyenesen rohant Joy börtöne felé. Annak ajtaja sem jelentett problémát neki, de az elé táruló látványtól visszahőkölt, mint a homokviharba beszaladt teve. Di Maggio visítva, veszett állat módjára karmolta, harapta az időközben majdnem teljesen lemeztelenített lányt. De a fiú meghőkölése csak egy pillanatig tartott. Di Maggio mögé ugrott és a hajánál fogva megemelte, amíg a gengszter lábai a levegőben kalimpáltak. Az addigra teljesen megtébolyodott ember, eszelősen üvöltözve taposta a levegőt és elszántan kapkodott a fiú feje felé.

 

Teddy higgadtan készült a bosszú beteljesedésére. Kezét lassan mozdítva, egyszerűen a falhoz vágta az egykor embernek nevezett rongycsomót. Di Maggionak az agya is úgy robbant szét, mint az érett görögdinnye, amit a falhoz vágnak. A szemetek, szemét módon halnak.

 

Teddy a lányhoz lépett, egy takaróval befedte annak mezítelen testét, majd óvatosan a karjaiba vette. Ekkor robbant be az ajtón a rendőrfőnök, maga mögött egy egész osztagnyi rendőrrel. Pisztolyt tartó keze lelohadt, amikor meglátta a fiút.

 

- Teddy, állj le! Hallod, fiam? Jack is ezt szeretné…

 

A fiú megrázkódott apja nevére és pillanatok alatt visszatért a jelenbe.

 

 Hívjanak mentőt. – Mondta elcsigázott hangon.

 

- Már megtörtént fiú. – Válaszolta a rendőrfőnök, tőle szokatlanul gyengéd hangon, majd a fiú vállára tette a kezét.

 

- A másik patkányt, azt a mocskos szenátort letartóztattuk. Veled kapcsolatban kell majd kitalálnunk valamit. Egyelőre viszont le kell tartóztatnunk. – Mondta és megütögette a fiú vállát, pont a sebe alatt. Az felszisszent, mire a rendőrfőnök odakapta a fejét és észrevette a sebhelyet. Egy pillanatra elgondolkozott, majd elmosolyodott.

 

- Tudod mit, fiam? Ha már a lány úgyis kórházi kezelésre szorul, arra gondoltam, hogy miért ne lehetnél vele? Amint látom, te sem vagy a legjobb bőrben. Majd kiküldök az ajtótok elé két őrt. A többit majd megpróbáljuk elsimítani, bár azt gondolom, jól megizzadunk bele. – Sóhajtott, és intésére megindult kifelé a menet.

 

A híradók egyfolytában az éjszaka történteket taglalták, képsorokat mutogatva a végén történtekről, ugyanis csak akkor értek oda. A rendőrfőnök jóvoltából a sajtó értesült a teljes igazságról – akik függetlenül a továbbiaktól – az égbe emelték Teddyt – immár a tulajtól függetlenül – aki valóra váltotta az emberek álmát, és egyedül állt bosszút, a várost szinte teljesen a markában tartó két maffiózón. Ez az információ és a tudatos hangulatkeltés a rendőrfőnök érdeme volt, aki nem is titkolt elégedettséggel dörzsölte a kezeit a dolgok ilyetén való alakulására, hiszen Teddy az egyik legőszintébb kollégájának a nevelt fia, és nem utolsó sorban a fiú, egy időre kipucolta a város szemetét és ez neki néhány nyugodtabb hónapot jelenthet.

 

Joy meggyógyult és hazautazott szüleihez, hogy kipihenje a sokkot, amely még nem múlt el teljesen. Teddy készült a tárgyalásra. Közadakozásból óriási összeg gyűlt össze, hogy felfogadhassák neki az ország legjobb védőügyvédjeit. Nem volt irigylésre méltó helyzetben a vádat képviselő ügyész, hiszen egy valóságos nemzeti hőst kellett elítéltetnie. A közvélemény hihetetlen nyomás alá helyezte az igazságügyi szerveket. Aligha lehetett kétséges az ügy kimenetele. Mégis, valami feszültség bújkált mindenkiben. Hátha az eltaposott férgek „testvéreinek” eszébe jut valami, hátha kiagyalnak valamit!

 

Aztán végre eljött a tárgyalás napja. A Városi Bíróság épülete dugig volt emberekkel és az országos sajtó képviselőivel. Az épület előtti hatalmas tér is tele volt emberrel, valóságos karnevál vette kezdetét a városban. A polgármester, mintha csak megérezte volna, hogy további pályafutásának jelentős állomásához érkezett, beállt a tömegbe és velük együtt ordította az általánossá vált mondatot:

 

- „Szabadságot Teddynek!” „Szabadságot Teddynek!” „Szabadságot Teddynek!”

 

A tárgyalás meglepő gyorsasággal ért véget. Az esküdtek „nem bűnös”-döntése után, felerősödött a karnevál. Mindenki a hőst ünnepelte, aki szégyenlősen tűrte a népszerűséget. Mindenhonnan vakuk villogtak és újságírók keresték Teddyt a mikrofonjukkal. Mindenki boldog volt. A tömeg, ahogy sodródott kifelé a bíróság épületéből, magával sodorta Teddyt is. Amikor kiértek a napfénybe, hirtelen bevágott egy autó a rendőrök által biztosított úton, a bíróság épülete elé. A kocsiból Joy pattant ki és boldogan ugrott a lassan eszmélő fiú nyakába. Aztán elkezdődött az igazi karnevál.

 

ITT A VÉGE!

Tornádó - töltsd le egyben pdf-ben!

 

Ha epub fájlra van szükséged, jelezt emailben!