Téli csillagok okádnak rád

Szörnyű, vad hideget.

Havas fellegek zúdulnak, már

Ontják fehér terhüket.

Fehér dunyha takarja

E fekete lelkű világot,

Fehérek a megtört arcok,

Sosem láttak virágot.

Fehér ruhában díszeleg

Sok-sok pompás szűz,

Szemedben kihunyt már

Az önpusztító tűz.

Fehér a ravatal,

Mely fehér testedet tartja,

Fehér a búcsúdal.

Lelked búcsúztatja.

Miért hittél álmoknak?

Hisz hazugság volt mind.

Felültél a vágyaknak,

Hát viseld el a kínt.

Búcsúzó lelked vonaglik,

Emészti maró kín,

Itt hagytad, kiket szerettél,

Maradt a vigyorgó kín.

Megcsaltad a bízókat,

Elmenni volt könnyebb,

Miattad jegesednek a

Gyöngyház színű könnyek.

Súlyos áldozatért terveztél

Másoknak illúzióvárakat,

Gúnyosan kiröhögtél

Egymásért reszkető párokat.

Elloptad a szenvedélyt,

Melyet tested másnak ígért,

Adtál cserébe szenvedést,

Kértél helyette vért.

A halál számodra megváltás,

Jobb lesz neked így.

Hiába vár egy megtört társ,

Itt ért véget a film.

 

ADOMÁNYOZOK