Hányszor megfogadtam már, hogy engedem magam - magam fölé kerekedni. És hányszor tagadtam meg ugyanezt magamtól… Egy írásjel van hozzá. Kérdőjel. Csak a tudatos, leírva kibaszottul peckes kérdőjelek.

Szabadon felhasználhatod a bejegyzésben található szavakat, hiszen nem védettem le őket, csak dobj egy mailt a formalitások miatt légy szíves, ne a neten kelljen belefutnom váratlanul!

Kik ezek a prehumán, debil barmok (bocsánat a párosujjú patások nemzetségétől), akik uralják a pályákat? Itt akartunk olimpiát rendezni?! Ezeknek?! Hogy is van ez?!

Én tulajdonképpen nem is értem, min vitatkoztak a fenemód illetékesek egymással olyan szenvedélyesen, hiszen nem az ő életükről folyik a vita, de - elöljáróban - kalandozzunk el egy kicsit!

Jobb tanintézményeinkben a követelményrendszer szerint 7O %-os teljesítmény alatt elégtelen a produktum és ha ezt veszem alapul, kedves szavazati joggal bíró honfitársaim, akkor azt kell mondjam megbuktunk! Ismét, újfent, megint - ahogy tetszik (Shakespeare).