Egy vers.

te, öcsém, kigyúrva, mint az állat, 12 nap... te, bátyám, 30 évet aludva  12 nap...

te, húgom, kalandot keresve, 12 nap... te, nővérem, az igazat kutatva 12 nap...

Coelho, a bölcsességeiddel 12 nap... Müller Péter bátyám  12 nap... néhai Popper Péter bátyám, 12 nap...

Egy kis előzetes az érdeklődőknek: Hirtelen hatalmas ütés érte a vállát, a dörrenést csak utána hallotta meg. Megtántorodott, majd hatalmas lendülettel ugrott a torkolattűz irányába. Az orvlövész egy fán ült. Teddy megragadta a fa alsó ágát és felhúzta magát rá, egy szépen kivitelezett teljes fordulattal. A lábait ollóként használva átfogta a lövész nyakát, aki mire a földre huppant, már csak egy néma hulla volt. Most már visszavonhatatlanul felfedezték. Mindenhonnan lövések csattantak, de ő kihasználva a sötétséget, a fegyveresekre rontott. Néhány pillanat elteltével ütések, rúgások zajával vegyes halálsikolyok, nyögések, káromkodások fűszerezték a lövések zaját. A Tornádó derekasan dolgozott. Az előbb kivégzett támadóját a magasba emelve, élő pajzsként maga elé tartva indult meg az össze-vissza lövöldöző gonosztevők felé, hogy gyorsan letudja idekint a dolgot.

Egy kis előzetes az érdeklődőknek: A rendőrfőnök csak ült az irodájában és fogalma sem volt, hogyan sikerül magára szabadítani a pokol összes ördögét. Mert így látta. Már nem is figyelt az újabb jelentésekre. Órák alatt megteltek a fogdák, a Tornádó cselekedetein felbuzdult hülyékkel, akik nem is titkolták büszkeségüket cselekedeteik miatt. A polgármester félóránként hívta, de csak az újabb és újabb eseményeket tudta sorolni neki.

Egy kis előzetes az érdeklődőknek: 

A hatalmas darab feka dealer szórakozottan forgatta hatalmas arany pecsétgyűrűit és hallgatta a hangszórókból üvöltő rapzenét, amiben éppen DJ Kool Herc kántálta világgá a jamaikai életérzést. A dealer körül istenigazából folyt az élet. Hatalmas mellű és farú, érzéki fekete lányok vonaglottak körülötte a hangos zenére, időnként felvillantva csábos vagy annak szánt, villogó fogú mosolyukat.

A történet bonyolódik, igalmasabb lesz.

Egy kis előzetes az érdeklődőknek:

Temérdek vér tapadt a kezéhez, hiszen ő mindig tartotta magát a régi mondáshoz, miszerint „a cél szentesíti az eszközt”. Az ő célja pedig a hatalom volt és ebben nem ismert könyörületet. Minden rendelkezésére álló eszközt bevetett, hogy megszerezze és megtartsa azt. Úgy ismerték országszerte, a „kíméletlen rohadék”. 

Egy kis előzetes az érdeklődőknek:

Az öreg persze csak mosolygott. Rendületlenül, szinte minden percben, miközben homályos értelmű kínai szavakat mormogott naphosszat maga elé és csak a legszükségesebbeket közölte a fiúval, egyáltalán nem törődve annak fájdalmas vonaglásaival. Teddy számára szinte megváltásként hatott a mindennapos meditáció.

Egy kis emlékezés, spontán... Emlékezés a nyolcvanas évek közepe tájékára. 

Betonozunk. Röhögünk. Fürdünk a nyári záporban. Szárítkozunk a napsütésben. Nyulasi jókat gittel a Baltás budijában. Petánszki fut a darazsak elől. Talpig habos! Víz? Na, az nincs.

ADOMÁNYOZOKElső olyan hosszabb írásom, amit már ponyvának lehet hívni. 1993-ban írtam, tehát 27 évvel ezelőtt! Az egymást követő részeket kétnaponta fogom közzétenni, tahát ma az elsőt, pénteken a másodikat, vasárnap a harmadikat, kedden a negyediket, csütörtökön az ötödiket és jövő szombaton fejezem be. Tehát az utolsó, a 6. részt, 2020. május 9-én fogom megjelentetni! Jó olvasást kívánok!

Egy kis ízelítő az érdeklődőknek: Az időből kiszakadva rohant végig a város koszos utcáin a rácsodálkozó emberek forgatagában. Szerette volna kifutni magából fájdalmát, bánatát, szégyenét, megalázottságát. Rohant, amíg bírt, amíg össze nem esett.

Nekem úgysem volt jó kedvem. Már nem emlékszem, mi volt a bajom, talán az aktuális nihil költözött belém akkoriban! Artikulálatlan üvöltés zökkentett vissza a valóságba. Rohanni kezdtem a hang irányába és mikor kiértem egy nagyobb füves térre, borzongatón gyönyörű látvány tárult a szemem elé.