Prémium szolgáltatások!
Nézd a halált, hogy arat, pestises mind, ki megmaradt.
Patkányok tépik gyönyörű testünk, fejvesztve távozik denevér lelkünk.
Pedig egykor virágzó erdeinkben, az élet volt az úr,
Lesben hasalva figyeltük, ahogy az éhes vad makk után túr.
De lám! Elrohadt egykor gyönyörű lelkünk,
Bűzös mocsárba süllyedt elgyötört testünk.
Haldokló szellemek tekergőznek,
Förtelmesen kinéző sebekkel,
S csak bámulnak rám varjútépett,
Semmivé foszlott szemekkel.
COVID-19 blog
35 éve írok. Leginkább senkinek. Esetleg magamnak. Esetleg az íróasztalfióknak. A fene tudja. Most úgy döntöttem, hogy megmutatom az írásaimat! Előbb-utóbb, majd megtalálják a saját közönségüket...
A blognak semmi köze a COVID-19-hez (közkeletű nevén: új koronavírus), de ez változhat, sosem lehet tudni. Ez a név nagyon aktuális, talán írás is akad majd hozzá!
Apropó! Légy szíves, keress hibát, és, ha találsz, azt küldd el nekem, hogy javíthassam!
Ha adni akarsz az irodalomnak:
Szavazás