Aludt az építkezés. Halott törmelékhegyein patkányok sivították világgá nászukat, a hold szégyenében elbújt a felhők mögé. Két alak közeledett, vigyázva lépkedtek az össze-vissza hányt építő elemek és zsákok között. A patkánysereg riadtan futott szét a közeledő léptek neszére.

Cinkosan kacsintott össze a szétdobált építőanyag halom mögött hasaló két egyenruhás. Ők mindig teljesítették a rájuk bízott feladatokat, ezt mindig büszkén hirdették magukról. Most is, már harmadik éjszaka várták az áldozati bárányt. A főnökük, nekik adta a feladatot, fogják meg az építőanyag tolvajokat.

A vészhelyzet alatt túlságosan elszaporodtak a lopások, ráadásul az öreg éjjeliőrt sem tudták tovább fizetni a tulajdonosok. Senki nem volt, aki éjszakánként felügyelje a többmilliós értéket. A két egyenruhás pontosan tudta, kiket kellene keresniük, hiszen mindketten építkeztek éppen.

- Jól van baszki, ha bűnös kell a főnöknek, hát kap egyet – bölcselkedett az idősebbik a fiatalabbnak, amikor megkapták a megbízást pár napja. Hát ezért dekkoltak már harmadik napja, éjjelenként az építkezésen.

- Ez aztán a mák, kishaver – súgta az idősebb a fiatalabbnak.

- Két madarat is kapunk, így sokkal hihetőbb lesz a sztorink. – folytatta a sugdolózást, miközben ki-kivillant hiányos fogsora.

- Na, még egy cigi itt elbújva, aztán rájuk megyünk. – gyújtott rá a testesebb, idősebb rendőr.

A sötét pince két fiatalt rejtett, egy fiút, meg egy lányt. A lány dideregve húzta össze magán a kopott farmerdzsekit, jól láthatóan nem érezte jól magát.

- Fázom! – mondta sírósan a fiúhoz bújva. A fiú, szomorúan nézte a lányt és gyengéden lefektette a saját, sebtiben leterített dzsekijére és közben simogatta a haját.

- Nyugodj meg kedvesem, elmegyek, szerzek valamit és jövök, csak addig próbálj meg aludni valamit. Itt biztonságban vagyunk, újabban senki sem jár erre… - fáradt, gyenge mosoly volt a válasz a fiú szavaira.

- Szeretlek – suttogta és lehúnyta a szemeit.

A fiú nekiindult az éjszakának. Aggódva tekintgetett a háta mögé, a lány arcára, amíg kiért az ajtón. Nehéz gondolatok jártak az agyában, ahogy ment. Nemrég még a lánnyal együtt egy szállodában dolgoztak, aztán rosszra fordultak a dolgok, menniük kellett az albérletből is. A cuccaik ismerősöknél voltak, ahová csak azok fértek, ők nem. Maradt az utca. Ha okosabbak, ha nem kellett volna önkéntes karanténba vonulniuk, ha spóroltak volna, ha a lakás tulaja egy kicsit megértőbb… Úton-útfélen, csak a ha…

Mindig csak ez a szó járt az eszében. Ezért is nem hallotta maga mögött a cinkos suttogást.

- Most mi lesz? Hagyjuk elmenni? Legalább a másikat fogjuk el! – döntött a két uniformis és lopakodni kezdtek az ajtó felé. Kettejük torz hold-árnyéka keresztként vetült a félkész falakra. A két rendőr gyáván rostokolt az ajtó előtt. Biztosra akartak menni, bár a sötétségtől rettenetesen féltek. Lassan tolták be maguk előtt az ajtót. Négy gonosz szem pásztázta a kimerülten fekvő lányt. Meglátták a törékeny testben a nőt! Hangtalanul gusztálták.

Ocsmány bélszag csapott a lány arcába és kitágult pupillájában egy hiányos fogsor csattogott. A hang, valahonnan nagyon messziről ért a füléig.

- Most megkapod, amire vágysz, te rohadt, csöves szuka! - fröcskölte a fogsor a lány arcába és két kéz kezdte el tépni a módszeresen a ruháit, elcsigázott testéről. Gyenge volt. Sem kiabálni, sem védekezni nem tudott. Némán folytak le a könnyei. Tűrt! Csendesen. Meztelenül. Törötten.

A két vadállat brutálisan meggyötörte a lányt. Torkukból sorra szakadtak ki a nyálas hörgések, ostobán röhögtek bele a lány arcába. Könnyei a lábai között csúszó-mászó férgekre csöpögött a testéről. Észrevétlenül halt meg. Tudata utolsó foszlányával érezte meg a belépő fiút.

Már nem látta és nem hallotta, ahogy a fiú kétségbeesett üvöltéssel támadt a két rendőrre. A lány gyilkosaira. Nem látta az övről lecsúszó gumibotokat. a tokból előbújó pisztolyokat. Nem látta a fiú mellkasából előtörő, habos, nyálas vért. Nem látta és nem érezte, ahogy a fiú görcsösen ráomlott az ő  meggyötört testére.

A két gyilkos a feszültségtől és az erőszaktól kimerülten röhögött egymásra, győztesen ölelkeztek össze. Aztán megigazgatták uniformisukat, majd fütyörészve indultak az autójukért.

 

Újsághír:

Ma éjszaka, rendőri testületünk két bátor tagja, feladatul kapta kapitányuktól, hogy vessenek véget az egyik építkezésen, az elszaporodott lopásoknak. A két hős rendőr, testi épségét nem kímélve, harcképtelenné tették a garázda építőanyag tolvajt, egy fiatal férfit, aki éppen halálra erőszakolt egy fiatal lányt, és a tettenérés után a rendőrökre támadt, akik kénytelenek voltak harcképtelenné tenni őt szolgálati fegyverükkel, testi épségüket védve.  A lány életét már nem tudta megmenteni a két bátor rendőr. A két hősiesen viselkedő, kötelességtudó embert, elöljárója soron kívül előléptette és felterjesztette dícséretre, valamint pénzjutalomra, bátor és határozott fellépésük eredményeként!

Gratulálunk a két hősnek!

-szerkesztőség-

 

ADOMÁNYOZOK