Egy kis előzetes az érdeklődőknek:

Az öreg persze csak mosolygott. Rendületlenül, szinte minden percben, miközben homályos értelmű kínai szavakat mormogott naphosszat maga elé és csak a legszükségesebbeket közölte a fiúval, egyáltalán nem törődve annak fájdalmas vonaglásaival. Teddy számára szinte megváltásként hatott a mindennapos meditáció.

Egy kis emlékezés, spontán... Emlékezés a nyolcvanas évek közepe tájékára. 

Betonozunk. Röhögünk. Fürdünk a nyári záporban. Szárítkozunk a napsütésben. Nyulasi jókat gittel a Baltás budijában. Petánszki fut a darazsak elől. Talpig habos! Víz? Na, az nincs.

ADOMÁNYOZOKElső olyan hosszabb írásom, amit már ponyvának lehet hívni. 1993-ban írtam, tehát 27 évvel ezelőtt! Az egymást követő részeket kétnaponta fogom közzétenni, tahát ma az elsőt, pénteken a másodikat, vasárnap a harmadikat, kedden a negyediket, csütörtökön az ötödiket és jövő szombaton fejezem be. Tehát az utolsó, a 6. részt, 2020. május 9-én fogom megjelentetni! Jó olvasást kívánok!

Egy kis ízelítő az érdeklődőknek: Az időből kiszakadva rohant végig a város koszos utcáin a rácsodálkozó emberek forgatagában. Szerette volna kifutni magából fájdalmát, bánatát, szégyenét, megalázottságát. Rohant, amíg bírt, amíg össze nem esett.

Nekem úgysem volt jó kedvem. Már nem emlékszem, mi volt a bajom, talán az aktuális nihil költözött belém akkoriban! Artikulálatlan üvöltés zökkentett vissza a valóságba. Rohanni kezdtem a hang irányába és mikor kiértem egy nagyobb füves térre, borzongatón gyönyörű látvány tárult a szemem elé.