Hát ezen is túl vagyunk…
 
Most aztán kiderült, hogy az évezredes átok továbbra is bennünk tesped, teljes a szimbiózis… Miközben mindenki teli szájjal politizál pártalapszervezetekben, munkahelyen, iskolában, utcán, mindenféle körökben, négyzetekben és rombuszokban ( nem mondod, hogy a polgári körök speciel nem geometriai alakzatok ), miközben mindenki vehemensen ágál valami, vagy valaki ellen, vagy mellett, miközben mindenki diszkriminációt és rasszizmust kiabál megalapozottan, avagy légből kapottan, miközben mindenki hátrányosnak érzi a helyzetét, ki a kevés fizetés, ki a nagy adóterhek miatt, miközben vadul kapaszkodunk a szociális hálóba, vagy éppen mindenbe beletörődve elengedjük és zuhanunk a semmibe, miközben prédikálunk a víz jótékony hatásairól és közben vedeljük a kannás bort, miközben határtalanul irigykedünk a tőlünk nyugatabbra élők jólétére és közben korlátoltan sovinisztáskodunk ( nem, nem a legújabb fogyókúra őrület ), miközben szemforgató módon ájtatoskodunk, vagy a szittya ősöket dicsőítjük, miközben hamis próféták jövendöléseit hallgatjuk tátott szájjal és isteneket tervezünk a jövő részére, egy dologról rendszeresen megfeledkezünk.
 
 
Élni a demokrácia adta jogainkkal, most például a szavazati joggal. Az elmúlt két hétben számtalan vélemény látott napvilágot pro és kontra népszavazás ügyben, megszólaltattak mindenkit, akiket a kampány-ellenkampány során unalomig hallgattunk, de hiába minden, a tényeket nem lehet, nem szabad megkerülni.
 

Jobb tanintézményeinkben a követelményrendszer szerint 7O %-os teljesítmény alatt elégtelen a produktum és ha ezt veszem alapul, kedves szavazati joggal bíró honfitársaim, akkor azt kell mondjam megbuktunk! Ismét, újfent, megint - ahogy tetszik (Shakespeare).
 
 
45%!!! S bár miniszterelnökünk (akinek előnyére legyen mondva, hogy nem nyomja a tizenötmillió magyarnak vagyok a miniszterelnöke  dumát) sietett határozottan kijelenteni, hogy nem hagyja elrontani a magyarok örömét az IGEN felett az igencsak szűkre szabott részvétel bárki által való felemlegetésével, azért szépen csendben, szerényen - bárki öröme megkeserítésének szándéka nélkül - megjegyeznék néhány dolgot, mint egyszerű földi halandó, sőt halandóbb a halandónál (túlsúly, alkohol, cigaretta, stressz, rendszertelen élet, etc.). Egyik vezető analizátorunk szerint a magyar nép belefáradt a választásokba, hiszen legutóbb - fél éve - is el kellett mindenkinek fáradnia a szavazóhelyiségekbe.
 
 
Idézett fő véleményalkotónk amúgy közgazdász-politológus, meghasonlott egykori emeszempé (sic! csak mert fenemód utálok komenistázni, ellentétben az egykori véresszájúakkal) tag, aki újkori identitását nagy nyilvánosság előtt elkövetett okosakat mondásban vélte megtalálni, örömünkre, vagy bánatunkra, döntse el ki-ki maga. Én mindenesetre lezsibbadtam egy pillanat alatt ekkora megveszekedett ökörséget hallván és a továbbiakban csak ültem magamba roskadtan és már nem is érdekelt a többi ügyeletes okos véleménye. Mert!
 

Fél éve kampányoltak Európáról, vagy ellene, vagy mellette, de inkább mellette. A végére minden parlamenti párt kiegyezett az igen mellett. Művészek, közéleti személyiségek, sportolók, átlagemberek, ugató kutya, aranyhal - mindenki meg lett szólítva, hogy bizonyítsa, mennyire europear-ek vagyunk is mi magyarok ( a sagittis hungarorum…..).
 

Gigant poszterek, apró zászlók, hatalmas lobogók, Varga Miklós - mind Európáért üvöltöttek, azért az Európáért, amelyben térben és időben élünk. Csak… hát az identitás… az hiányzik(zott).
 
 
Érdemes egy pillantást vetnünk a tavalyi szavazási eredményekre, összehasonlítani őket ezzel a mostanival. Azonnal kiderül, hogy a parlamentből kiszorult azon pártok, akik a feneketlen nacionalizmus, vagy a régi rendszer mellett törtek lándzsát (stílusosan kopját), sokkal hatékonyabban megtalálták, illetve szíven találták a szavazóbázisukat, mint a túlságosan elkényelmesedett és túlságosan sokat vitatkozó parlamenti cápák.
 
 
 
Megjegyzem, a honmentő szerepében tetszelgő, vaskos külsejű fiatal demokrata érzelmű, egykori államtitkár kb. annyira hiteles a szerepében, mint Blaha Lujza lett volna Rudolph Valentino szerepkörében - vagy -mint én rózsaszín tütüben (úgymint tüll balettszoknya). Másik " hűséges " társa (amúgy szintúgy exállamtitkár) nemet mondott Európára (van egy felesleges tiranai lakáskiutalásom), egyik vezérük (ex parlamenti elnök) meg, egyszerűen nem ment el a csatlakozási dokumentum aláirási ceremóniájára ("kúnfajta, nagyszemű legény volt..." - de nem Adynak hivják...) Mellesleg ezek az emberek európai tipusú néppártot szerveznek éppen... a magyar nép zivataros századaiból... (szerző ennél a pillanatnál mélyen elgondolkodik a világ folyásán, az egykori trockista utánpótlás nem tagadja meg önmagát)
 

Egyszerre egy seggel, csak egy lovat lehet megülni! Ezt bölcs és balgatag őseink (pl. a nagytiszteletű Ráth Végh István) hagyták ránk örökségképpen, alighanem érdemes lenne megfogadnia mindenkinek, s bár Géza fejedelmünk mondhatta, annyira gazdag, hogy egyszerre több istennek kisbetűvel, lásd nemecsek) is áldozhat, manapság ki meri magát a fent említett honalapítóval egy lapon emlegetni, annak ellenére, hogy sokan adják az István (sőt Vajk) nevet manapság is utódaiknak. Visszatérve Európára és a mi kis hittételünkre, az istenek még mindig fórban vannak, hiszen a szavazóképes polgárok 7O%-a valamelyiküket imádja, deklaráltan (forrás: APEH 1 %-os rendelkezés az egyházak  javára).
 
 
Ehhez képest évszázadok óta siránkozunk, hogy mindig a rossz oldalra állunk. Ehhez képest, most, amikor végre mindenki nyilatkozhatott volna, hová is akar tartozni, négymillió-négyszázezer honpolgár egyszerűen leszarta a lehetőséget. Meg merem kockáztatni, ezek közül számosan majd, az ugye én megmondtam csoporthoz fog tartozni a későbbiekben. Meg merem kockáztatni, hogy ezeknek az embereknek nagyon mélyen kellene hallgatniuk az elkövetkezendő években. Vegyük egyszer és mindenkorra tudomásul, hogy a szomszéd tehene nem fog megdögleni csak azért, mert a miénk megdöglött és különben is… miután a magyar populáció döntő többsége keresztény - ezt állitják a legutóbbi népszámlálási adatok -  hát jusson eszükbe az evangélium idevágó passzusa…
 

Azzal, hogy valami mellett, vagy ellene nem foglalunk határozott állást,  nem mentesít bennünket semmi alól - tetszik, nem tetszik. Azzal, hogy másokra bízzuk a döntést sorsfordító cselekményekben, nem lesz kisebb a felelősségünk - tetszik, nem tetszik. Azzal hogy hallgatunk, mint szar a gazban (bölcs és balgatag őseink után szabadon) nem lesz jobb nekünk.
 

Üdv néked Európa, "itt, e lángoktól ölelt kis ország" már nagyon-nagyon régóta várt rád… Amúgy még rohadt messze vagy, de én örülök neki, hogy itt lehetek, mert itt tervezik az isteneket… (a kisteheneket)!
 
(2003)